Mi történik egy hallásvizsgálaton?

Az audiológus belenéz a fülébe egy speciális eszközzel, az otoszkóppal, hogy ellenőrizze, milyen a hallójárat és a dobhártya, van-e bármilyen akadálya (pl. fülzsír felhalmozódás) a további vizsgálatok elvégzésének.

Amennyiben nincs akadálya, elvégzünk egy, a dobhártya és a középfül állapotáról információt adó vizsgálatot, a tympanometriát. Egy kis, puha dugóval ellátott szondát helyezünk a fülébe, ezen keresztül változtatjuk a nyomást a hallójáratban - ami furcsa, de nem kellemetlen érzés, és megnézzük, hogy milyen a fül hangvezető képessége. Ha van valamilyen dobhártyához, középfülhöz köthető hangvezetéses probléma (akár egy megfázás), az már ennél a rövid vizsgálatnál kiderül.

Először egy fejhallgatón keresztül fogja hallani a szaggatott hangokat különböző hangmagasságban, különböző hangerővel. Kézfeltartással, vagy egy visszajelző gomb megnyomásával tudja jelezni, ha hallotta a hangot. Egyszerre egy oldalt vizsgálunk, ha végeztünk mindkét oldallal, megkapjuk a légvezetéses hallásgörbét.

A második körben egy úgynevezett csontvezetéses vibrátorral végezzük el ugyanezt a vizsgálatot, melyet a vizsgált fül mögé helyezünk fel. Itt szintén arra vagyunk kíváncsiak, hogy az adott frekvencián melyik az a legkisebb hangintenzitás, amit meghall, annyi különbséggel, hogy itt nem a levegő útján terjed a hang, mint az előző vizsgálati módnál, hanem a koponyacsont rezgésével továbbítódik a hallószerv felé. Egyszerre egy oldalt vizsgálunk, és ha végeztünk a méréssel, megkapjuk a csontvezetéses hallásgörbét.

Ezekből a mérési eredményekből kiindulva az audiológus meg tudja állapítani, hogy van-e halláscsökkenése, és ha igen, akkor milyen típusú. A pontos diagnózishoz kiegészítő vizsgálatokra van szükség, ezek eredménye alapján lehet javaslatot tenni a lehetséges hallásrehabilitációs módokról, ha szükséges.