Nagyothalló családtagunk segítésének 7 módja

Átlagosan 7 év telik el a halláscsökkenés első jeleinek észlelése, és a hallókészülék használatának megkezdése között. Hosszú és kanyargós út vezet a hallókészülék szükségességének elfogadásához.

Nem kis dolog, és nem is könnyű a nagyothalló számára bevallania saját magának és a környezetében élőknek ezt.

Ezért tehát legyünk vele türelmesek és támogassuk őt.

Családtagunk támogatásának számos módja van. Öleljük át, és éreztessük, hogy törődünk vele. Vessünk be új kommunikációs módszereket.Kísérjük el őt egy hallásspecialistához, és érdeklődjünk a megoldások felől. Segítsünk neki kiválasztani a megfelelő hallókészüléket. Keressünk hallássegítő eszközöket, és segítsünk neki azok üzembe helyezésében. 

Megpróbálhatjuk elképzelni, milyen lehet nagyothallónak lenni, de van rá mód, hogy meg is tapasztaljuk ezt. Ebben segíthet a Flintstone halláscsökkenés szimulátor:

Egy nagyothalló személlyel történő beszélgetés során könnyen belesodródhatunk olyan helyzetekbe, amikor legszívesebben kiabálnánk, ahelyett,hogy megismételnénk a mondanivalónkat újra (és újra).

Vegyük figyelembe, hogy senki sem törekszik arra szándékosan,hogy ne értsen meg bennünket. Mindez csak azért van, mert ő nem úgy hall, mint az ép hallók. Vegyünk tehát egy nagy levegőt, és legyünk türelmesek. Ne nehezteljünk, és ne rójuk fel neki, hogy nem ért bennünket. Mondjuk el neki újra, amit szeretnénk.

Minden halláscsökkenés egyéni és egyedülálló. Amikor nagyothalló hozzátartozónk nem érti, mit mondunk neki, az általában ezért van, mert bizonyos frekvenciák az ő számára nem hallhatók.

Ezért nem megoldás, ha megemeljük a hangerőnket, viszont ez agresszivitás látszatát keltheti. Próbáljuk meg inkább átfogalmazni a mondanivalónkat, és tisztábban ejteni a szavakat (de nem hangosabban!).

Amikor megpróbálunk szavakkal átadni egy üzenetet, akkor nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy akihez beszélünk, tökéletesen meg fogja érteni azt.

Vállaljunk tehát felelősséget saját szavainkért. Ahelyett, hogy azon bosszankodnánk, hogy már megint nem hallott minket, győződjünk meg róla, hogy értette-e a hozzá intézett szavainkat. Ez mindenkivel szemben hasznos lehet, akár nagyothalló, akár nem. Jó kiindulási alap, ha biztosítjuk, hogy az arcunk jól látható legyen, miközben beszélünk, a szájunk pedig ne legyen eltakarva.

Nem véletlen, hogy nagyothalló hozzátartozónknak hallókészüléke van, és ezt ő is tudja. Ha mégsem viseli olyankor, amikor beszélni szeretnénk vele, akkor mi értelme van az egésznek? Ragaszkodjunk hozzá, hogy feltegye készülékeit, mielőtt elkezdünk beszélni hozzá. Ez sok kellemetlenségtől megkímél minket is, és őt is.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kiabálhatunk, és türelmetlenek lehetünk vele, még mielőtt esélye lett volna feltenni a hallókészülékeit. Találjuk meg a megfelelő módot arra, hogy megértessük vele, azt szeretnénk, ha beszélgetéshez feltenné a hallókészülékeit. Legyünk a legmesszebb menőkig kedvesek és türelmesek.

Amennyiben nagyothalló családtagunk még nem rendelkezik hallókészülékkel, keressünk számára ingyenes hallásvizsgálati lehetőséget,az első lépés lehet egy online hallásteszt. Ha szükségesnek látszik a hallókészülék (és valószínűleg igen!), támogassuk őt, és kísérjük el egy hallókészülék stúdióba. A hallásgondozó szakember fel fogja mérni és ki fogja értékelni a hallásállapotát, és javaslatot tesz a nagyothallás kezelésére – legnagyobb valószínűséggel hallókészüléket fog ajánlani.

Ha nehézségekbe ütközik a kommunikáció a nagyothalló és a többi családtag között, forduljunk a hallásgondozó szakemberhez, aki különböző kommunikációs technikákat tud tanítani. Ráadásul sokkal könnyebb ezzel a kényes témával kapcsolatos tanácsokat elfogadni egy kívülállótól, akinek ez a szakmája, mint egy érzelmileg közelálló személytől.